Sosem értettem, hogy tud egy anyuka arra időt szentelni, jobban mondva életet, hogy anyuka legyen. Megszüli a gyerekhadat, lehetőleg szorosan egymás utánban és azután azzal tölti az idejét, hogy főállásban csinálja azt, amit mások munka mellett. És akkor ehhez jön még hozzá a valami. Most, ami blogot nézegettem, kézműveskedés (meg még egy kis népzenei énekelgetés, meg amit még az ember fel tud fedezni ideje elcsapása végett). Ez pedig azt takarja, hogy tonnaszám hozza létre a legegyszerűbb mintázattal rendelkező, de mindig ugyanolyan kis táskácskákat, tolltartókat, újabban ékszerecskéket. Persze a néphagyomány legmélyebb színeiben. Na nem azt mondom, totál ríszpekt neki, mert én aztán egy öltést sem tudok az anyagon ejteni anélkül, hogy abból egy csinos kis cérnagubanc legyen, csak mondom, elgondolkodtam. Illetve nem értem. Persze ha ő ebben érzi élete kiteljesülését, akkor az nekem is öröm, csak nem értem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése