Romantikus feltűzött haj, akár esküvőre is

Ez a csaj egyszerűen fantasztikus. Úgy tud bánni a hajával, mint valami szuper egyszerű eszközzel - pl. kanál, az elég szuper egyszerű - és gyönyörűséges dolgokat csinál.

Most egy olyan videóját hoztam, amiben egy nagyon szép, akár esküvői frizurának is tökéletesen megfelelő, félig kibontott hajkölteményt varázsol magának, méghozzá hiphop. Elnézve a videót azt mondaná az ember, hogy ez tök egyszerű, részemről még ezt is fenntartásokkal kezelem. :D Pedig ki kell próbálni nem igaz?

Lapozás>>

Lazán csinosan

Ebbe a képbe csak úgy belefutottam a neten, miközben mást kerestem és megtetszett. :)

Lapozás>>

Átlátszó hátterű kép készítése

Ezt most gugliztam és tanultam meg frissiben, gyorsan meg is örökítem, hátha másnak is szüksége lenne az

információra majd. :)

A lényeg, hogy nagyon sokszor szeretnék (én speciel) olyan képeket a neten találni, amiknek átlátszó a háttere. Ugyanis ezekkel a képekkel díszíteni lehet a netes oldalakat, blogokat. Ez viszont sokszor nehéz ügy, mert a képnek, ami tetszik, sokszor nincs átlátszó háttere. Biztosan ti is láttatok már olyat, hogy kevésbé hozzáértő emberkék amellett, hogy mindenféle csúnya otrombaságokkal teleszórják az oldalukat, még ezek a "díszek" olyanok is, amiknek van egy téglalap alakú fehér háttere. Nem elég, hogy minden csillog villog, de még ez is. (Például mint ennél a bejegyzésnél is, a csatolt képnek van háttere.) Ezt elkerülendő léteznek a neten olyan képek, amiknek nincs háttere, így ha felrakjuk őket az oldalunkra, akkor az tényleg egy díszként funkcionál. De lássuk hogy is működik ez.

Először is egy olyan program kell, ami ingyenesen letölthető. Nem feltétlenül akar mindenki Photoshop-olni, főleg, hogy azt hiszem az nem is ingyenes... De most ez mindegy.

Programunkat GIMP-nek hívják, és erről az oldalról tölthető le.

A programhoz további okosságokat és segítségeket pedig ezen az oldalon találtok (magyar nyelvű).

Na most ha letöltöttétek a programot és telepítettétek, illetve meg is van a kép, aminek a hátterét átlátszóvá szeretnétek tenni, akkor a következő lépéseket kell végrehajtani:

1. kép megnyitása a programban
2. Eszközök => Kijelölő eszközök => szín szerinti kijelölés (utána katt a kép fehér hátterére)
3. jobb katt a kijelölt képen => Kijelölés => Invertálás
4. majd ugyanabban az ablakban a menüsorban: Szerkesztés => Másolás
5. még mindig ugyanabban az ablakban a menüsorban: Fájl => Új
6. a megjelenő ablakban: Speciális lehetőségek
7. Kitöltés ezzel (legördülő menü): Átlátszóság
8. ismét előugrik egy ablak, ennek a menüsorában: Szerkesztés => Beillesztés
9. végül: Fájl => Mentés másként

Ahhoz, hogy használni tudjuk a képet, viszont nekünk ".png" formátum kell. Így aztán ha ezzel megvagyunk, még egy lépés jön a dologhoz:

1. az új képünk megnyitása a programban
2. Fájl => Exportálás (ekkor már alapból felajánlja a program a .png-be mentést)

És kész.

A nagyon filigrán és a sok fehéret tartalmazó képekkel gondok lehetnek, de alapjában véve így működik a dolog. :)

Lapozás>>

Miért e név?!

Manapság már nem takargatni való tény, ha valaki blogol vagy akármilyen oldala van a neten. Sőt, már azt olvasom fórumokon, hogy igenis elvárásá, hogy a saját neveddel szerepelj a hozzászólások mellett, és ez a "nem mered vállalni a neved, akkor meg maradj csöndben" hozzáállás igen divatos lett, legalábbis sokszor olvashatja az ember, ha az egyik hozzászólónak nem tetszik a másik hozzászólása.

Ezért aztán felvetődhet a kérdés, hogy akkor vajon én miért nem a saját nevem alatt írok? El is mesélem, hogy miért.

Annak idején, még pár évvel később volt egy blogom, ami elég közkedvelt lett a neten. Most nem azt kell gondolni, hogy milliók olvasták, de páran azért voltak, legnagyobb meglepetésemre. Ez a blog a saját nevem alatt futott. Nekem elvem, hogy ha valamit létrehoz az ember, akkor az végül is a sajátja és ott olyan véleményt nyilvánít, amilyet akar. Annak idején egy bejegyzésemmel azonban azt hiszem magam is, hogy kicsit messzire mentem és ezért a való életemben is támadások értek. Természetesen viselni kell a tetteink következményét, de ezt még egyszer nem szeretném átélni. Ugyanakkor azt sem értem, hogy sok ember úgy viselkedik, ahogy akar, ennek ellenére elfogadja a társadalom és így tovább. Miért ne lehetett volna ez nálam is így? De sosincs így. Ez az egyik okom tehát.

A másik okom pedig, hogy nem szeretném, ha a családom olyan könnyen megtalálná a blogomat. A stílusból és egyéb egyértelmű utalásokból esetleg előbb-utóbb megtalálhatják, de ha nem tudnak róla, hogy létezik, akkor nem keresik és így elég kicsi is lesz az esély, hogy megtalálják. Sajnos nem olyan közegben nőttem fel, hogy feltétlenül az orrukra akarjam kötni azokat a dolgokat, amiket bár szívesen elmondok, de vélemyényre tőlük nem vagyok kíváncsi.

Így hát a nem saját nevem alatt futó blognak egy rejtőzködő jellege van valamelyest, és ez jól is van így. A tény, hogy én ülök a gép előtt nem változtat a dolgon, hekkereknek meg aztán pláne nem nagy kunsz kideríteni ki is vagyok valójában, de ez már mindegy. A névválasztás első felemlített okából kifolyólag nagyon elment a kedvem a blogolástól, pedig annak idején tényleg nagyon komolyan csináltam és az a 10-15 ember, aki olvasta is, nagyon szerette. De pont emiatt a kedvetlenség miatt is vagyok álnév alatt és nagyon kíváncsi vagyok, hogy menni fog-e a dolog.

Mint azt már egy korábbi bejegyzésemben megemlítettem, rengeteg blogom volt a közelmúltban, érintetlenül, s még több, amit fel sem soroltam még azelőtt. De sosem ment a dolog. Pedig az, hogy állandóan létrehozok egy ilyen oldalt arra enged következtetni, hogy valahol akarom én ezt csinálni, csak a kedvem valahogy megcsappant. Meg az időm is. De akkor is és ennek ellenére is állandóan létrehozok oldalt. Szóval, most megint nekiugrok és megpróbálom a dolgot, és annyit már el is mondhatok, hogy ennyi bejegyzésem az elmúlt 7 évben az összes ki tudja , talán 20-25 létrehozott oldalamon összesen nem volt. Ez már jó jel nem? :)

Lapozás>>

A blog nyelve

Nos igen, bármennyire lenne is jó, sajnos csak és kizárólag az anyanyelvemet tudom használni. Ha olyan méreteket öltene a blog, hogy elkerülhetetlen lenne az angol nyelvhasználat, akkor meg tudnám magam erőltetni, de például ezzel együtt elveszne a stílus, amit csak az anyanyelvemen tudok hozni. Merthogy bármennyire is, németül még nem tudok annyira, hogy az hibátlan vagy legalábbis kevés hibájú lenne, angolul már nem, franciául meg már egyáltalán nem. És amit a legjobban sajnálnék, hogy hiába is próbálnám, nem jönne ki a megfogalmazásokból az, amit igazán mondani szeretnék. Hiszen egy nyelvet megtanulni nagyon nehéz, de ha valamennyire tudja is az ember, akkor sem tudja eszközként úgy használni, mint a sajátját. Éppen ezért beépítettem egy fordítót is az oldalsávba, hogy ha esetleg valami más nyelvű egyén idetévedne, le tudja valamelyest fordítani a szövegeket. Persze a dolognak nem sok értelme, hiszen a Google fordító sem olyan jó még, hogy élvezhetően hozná a szöveget, de a semminél több.

Úgyhogy sajnálatos módon azáltal, hogy az anyanyelvem a magyar, nagyon lekorlátozom a lehetőségeimet (mennyivel jobb lenne anyanyelvi angolnak lenni...), de nem a világ meghódítására készülök, így nem is kell ezen bánkódni. :)

Lapozás>>

Németországi anekdoták - Iskolai szünetek

Éppen most néztem meg, hogy hogyan is vannak itt Németországban az iskolai szünetek, legalábbis abban a tartományban, ahol én élek. Volt egy olyan gyanúm, hogy most már jönnie kell valamiféle hosszabb pihenőnek, így utánagugliztam a dolognak. De amit találtam, az igen meglepett, mutatom is.

No ki mit lát? Mert én azt, hogy az itteni gyerekeknek majdnem minden hónapban van egy hete, hogy pihenhessen. Igaz, ezért nem olyan hosszú a nyári szünet, de hát az kit érdekel nem? Meg Augusztusban van kiadva, ami a felnőttek körében is közkedvelt hónap a szabadságra. Legalábbis akkor megy a legtöbb ember el.

De ezek után már gyanút fogtam és megnéztem, hogy ez valójában csak idén jött ki így, vagy jövőre is így lesz. És hát tesség, ez a 2014-es iskolaszünetes naptár:

Semmi különbség igaz?

Amúgy belegondoltam, hogy ez így a jobb, vagy amit mi otthon csinálunk, hogy év közben nyomatják ezerrel a sulit, aztán nyárra az ember nykába ömlesztenek 2 és fél hónapnyi semmit tevést. Mert azért valljuk be, mindenki elúnja magát ez a két és fél hónap alatt már. Legalábbis aki mást mond, az vagy gazdag vagy hazudik. :)

Emlékszem, hogy ilyenkor kellett volna kötelezőket olvasni, amiket persze senki nem vett a kezébe, amíg legalábbis a könyvespolcokon akár egy érdekesebb könyv is volt. Legalábbis én így voltam vele. A mostani gyerekek gondolom inkább számítógépeznek vagy én nem is tudom mit csinálnak, de remélhetőleg ők is olvasgatnak még, ha máshol nem is, legalább neten. :)

De visszatérve. Szerintem ez a suliszünetes téma amúgy akárhol is van az aember, mindenképpen problémát jelent, hiszen a szülőknek nincs azért szünete, mert a gyereknek van. És akkor jön a nagy kérdés, hogy hova tegyük ilyenkor a gyereket? Ilyenkor jönnek a mindenféle táborozási és napközis elfoglaltságot nyújtó lehetőségek, de hát ennek is megvan a hátránya: ki kell tudni fizetni. Különben marad a nagymama, már ha van...

Szóval így nem tudnám megmondani, hogy melyik megoldás a jobb. A gyerekek szempontjából azt mondanám, hogy mindenképpen a német, hiszen így folyamatosan van idejük pihengetni. A szülől szempontjából viszont mindegyik katasztrófa, szóval tök mindegy is az egész. :D

Gyerek már voltam, szülő még nem vagyok. Majd meglátjuk hogy változik a gondolkodásmódom a témáról a későbbiekben. :)

Lapozás>>

Mobilblogolás

Ez a legújabb fejlesztésem. Nem is tudtam és még csak nem is gondoltam, hogy a Google kifejlesztett egy Appot a mobilnak is (mondjuk ez elég naív hozzáállás volt tőlem, mit ne mondjak), hogy így aztán tényleg már akár a mező közepén guggolva is lehessen blogolni, 5000 km-re a legközelebbi civilizációtól. :-)

Nem azt mondom, ez a mobilon való pötyögés nem fog a kedvenceim közé tartozni, már csak azért sem, mert mikor ezt a mobilt (ahh, bocsánat, okostelefont) vettük, akkor az volt a szempont, hogy lehetőleg kicsi legyen (de még használható), mert előszeretettem vágom farzsebre a cuccot. Ennek persze hátránya, hogy a képernyőklaviatúrám gombméretétől éppenséggel nem alélok el, és folyton el is írom magam. Szóval a mobilblogolás csak vész esetére lesz igénybe véve. :-)

Legfőképpen még azért is, mert nem lehet sorkizárni a szöveget. Erre meg én nagyon nyafogós vagyok.... Hmmm. De a vastag és a dőltbetű megy, valamint fényképet is tudok csatolni. Nem rossz, de csak majdnem teljesen jó. :-P

Lapozás>>

Miért?

Miért van az, hogy vannak emberek, akiknek minden összejön az életben? Jó munka és a nagy szerelem, amiről mindig álmodtak?? Miért van az ő kitartásuk jobban díjazva másokénál, akik szintén kitartóak és ugyanúgy mindent megtesznek ugyanazért a sikerért?? Miért ér kevesebbet az ő életük, mint azoké, akiknek összejön a nagy pillanat, amiről mindig álmodtak? Miért kell mindig a vesztes oldalt erősíteni???? És miért érzem úgy, hogy mindezen nekem most sírnom kell, mikor egy könnycseppet sem érdemel???

Lapozás>>

Ehm... Hö??

Sosem értettem, hogy tud egy anyuka arra időt szentelni, jobban mondva életet, hogy anyuka legyen. Megszüli a gyerekhadat, lehetőleg szorosan egymás utánban és azután azzal tölti az idejét, hogy főállásban csinálja azt, amit mások munka mellett. És akkor ehhez jön még hozzá a valami. Most, ami blogot nézegettem, kézműveskedés (meg még egy kis népzenei énekelgetés, meg amit még az ember fel tud fedezni ideje elcsapása végett). Ez pedig azt takarja, hogy tonnaszám hozza létre a legegyszerűbb mintázattal rendelkező, de mindig ugyanolyan kis táskácskákat, tolltartókat, újabban ékszerecskéket. Persze a néphagyomány legmélyebb színeiben. Na nem azt mondom, totál ríszpekt neki, mert én aztán egy öltést sem tudok az anyagon ejteni anélkül, hogy abból egy csinos kis cérnagubanc legyen, csak mondom, elgondolkodtam. Illetve nem értem. Persze ha ő ebben érzi élete kiteljesülését, akkor az nekem is öröm, csak nem értem. 

Lapozás>>

Katyvasz

4 blogom van. Jobban mondva, ezzel együtt 5. Az érdekes az egészben, hogy semelyikkel semmi célom már, mert rájöttem, hogy hiába is akarnám én itt komolyan venni a dolgokat, se erőm, se időm nincs rá.

Vannak például ezek a blogoló anyukák, akik azzal "csapják" el a bébisírás mellett fennmaradó idejüket, hogy blogolna például. Van olyan anyuka is, akinek hellyel közzel követem a blogját (mióta rátért a lakberendezés terén a csináld magad bútorokra - sokszor raklapból - és egyéb masszív kézműves porfogó hülyeségekre, már nem olyan nagy kedvvel), és bizton állíthatom, hogy olyan szintre emelkedett, hogy ebből megél. Iszonyat sok munkája van az embernek egy ilyen blogban és bele sem merek gondolni, hogy hány órát ül a net előtt naponta csak azért, hogy ekkora mennyiségű anyaggal frissüljön az oldala, amit nap mint nap hoz, a fene tudja hogyan előtúrt netbugyorból... Na most én erre azt mondom, hogy igen lehet, hogy neki végül is ez így munkahelyként szuperál, de őszintén szólva, nekem erre nincs időm.

Tehát végül is rájöttem, hogy igazából hiába is van 4 kész szupertuti blogoldalam, egyiket sem fogom és fogom tudni komolyan írni. Mire az egészből pénzkereseti lehetőség nyílna, addigra elmondhatom, hogy felkopott az állam. Ergo, húznom kell igázni. Ja, mert hogy nem is vagyok anyuka még, ezt azért tegyük hozzá. De visszatérve. 4 blog a nyavalyának, mert másra nemigen jók most.... Hát őőő izé...

Aztán tegyük azt is hozzá, hogy miután létrehoztam az első blogot, már fogtam bele a másikba is, mert egyszerűen nem tudok leragadni egy témánál. Sosem voltam szakbarbár, semmi nem köt le egy témához állandó jelleggel. Nem is értem ezt hogy lehet csinálni. Jó, oké, nézzük munkahelyként. Rendben. De nekem nem az isten fizesse meg!! 

Merthogy az van, hogy - és szerintem ez totál normális, vagyis merek ebben bízni - , hogy sok minden érdekel. De mondjuk ezen a napon ez, a másikon az... Attól függ, hogy épp milyen a hangulatom vagy mik befolyásolták az aznapi letöltött óráimat (már alvásig, nem csíkokba fogva). És mindig jön valami új. Na most kérdem én. Akkor mindezt külön-külön kellene vezetnem?? Minek is? Hisz egyikbe sem tudok a mélységes mélyen ülő fenékig elmélyülni, akkor meg minek is a próbálkozás???

Úgyhogy úgy döntöttem, hogy felszámolást tartok és az egész pereputtyot ide fogom írkálni. Már úgy értem, ami éppen jön. Merthogy lássuk mi volt a kitűzött célom a másik 4 bloggal:

• Nina Fay Inspiration: avagy, lakberendezési blog, ahol - mivel nem vagyok szaki -, majd szépen közösen az elgondolt létezendő olvasóimmal felfejlesztjük magunkat mesteri szintre. Aha...

• Nyelveljünk!: merthogy imádom a nyelveket. A Föld nyelveit. Az összeset. És szerintem fantasztikus dolog, hogy ennyi van belőlük és hogy meg lehet őket tanulni és akkor meg lehet magunkat értetni egy anyanyelvünktől eltérő környezetbe is és vannak olyan nyelvek, amiket még csak el sem tud olvasni az ember, mert totál nem is betűknek néznek ki a karakterek és .... Hát igen. Ehhez persze nyelvtani szabályok és szókészlet is járt volna. Nem hogy blogon nem tudom kivitelezni a dolgot, de papperon sem, tollal... Szóval... Jah...

• Google logók: egen, hát ez igen érdekes fejlemény az ember életében, de valahogy mindig megragad a tény amikor egy Google logót látok az adott naphoz passzítva, hogy vannak olyan emberek, akik ezen rettenet sokat dolgoztak és van, hogy annyira de annyira frenetikusan bombasztikusan jóra sikerülnek, hogy egyszerűen nem tudok szemet hunyni felettük. Hogy egy blogot szenteltem volna neki, természetesen csak az én perverzitásomon múlott, de hát miért ne. Van, aki bélyeget gyűjt. Van aki felfújható élvezeti pillanatokat nyújtó babákat (tényleg!! Múltkor volt a tévében egy részletecske egy ilyen házaspárról, bár be kell valljam, azért ez már nekem is erős volt). Szóval ebből kiindulva miért ne gyűjthetném én digitális és abszolút értelmetlen formában a Google logókat??

• Dance Passion: szerintem a cím magáért beszél. Tánc!! A tánc az egy olyan dolog, ami valahogy nem maradhat el az életemből. Valamilyen formában, ha fél seggel a földön is, de muszáj. És tudom, hogy ebben az egyben tényleg nagyon jó vagyok, magasan átlagon felüli, persze nem profi. Ahhoz kicsit már nagyon elkéstem. Ettől függetlenül mint hobbi, elmaradhatatlan. :) Ja, és a blogban persze táncstílusokat jártam volna körül, meg táncvideók meg minden ami tánc. Haha...

• Gondolkodom, tehát rájövök: mert itt már éreztem a kereteket, amiket magam köré állítottam a kiszúrt témákkal. És mi van, ha csak úgy firkálni akarok a nagy büdös semmiről? Vagy a parkolni nem tudom vénekről, akik állandóan az idegeimen táncolnak? Hát ezért hoztam létre ezt a blogot. Csak úgy nyafogni az életen. Ebből is mi lett? Nagy talány, nem mondom...

És még számolni sem tudok úgy látom, mert ez így már nem is 4, de 5 blog volt, ami csak hevert 1-2, vagy maximum 3 bejegyzéssel a kimaxolt (értem ez alatt a full dizájt és a megtervezett felépítést) oldalán. Aztán eltelt egy rakat idő (pár hónap) és megint ott vagyok, hogy bár nehezen állok neki ennek is, mert tudom mennyi időt rabol el és tudom, hogy mi minden mással kellene foglalkoznom, de úgy vagyok vele, hogy kell valami fix az ember életében. Amit csinál. Amit szeret. (?? :D) Már úgy értem, hogy valami olyan, amit akkor is lehet csinálni, ha a fene fenét eszik. Mondjuk legyen ebből kettő. Ha nincs áram, nem blogolsz, táncolsz. Ha eltörött a lábad nem táncolsz, blogolsz. Ha a világ összedőlt, akkor meg tök mindegy. :)

Szóval ismét úgy döntöttem, hogy akkor uccu neki blog. A másik 5-öt egy kevésbé sem szívfájdító laza mozdulattal a sufniba vágtam (90 nap múlva a Google is elköszön tőlük, addig is ad nekem gondolkodási időt, mondván, hátha csak hirtelen meggajdultam, hisze ezeknál a méheknél sosem lehet tudni...), és létrehoztam ezt.

Nem törődök azzal, hogy be van-e állítva rajta minden. Nem érdekel, hogy milyen képek csúszkálnak ott fent a fejlécben pillanatnyilag. Egyáltalán nem nagyon állítok rajta semmit. Majd ha kiérdemeltem. Addig meg úgy kell nekem. :)

Zárószóként pedig elmondom, hogy aki esetleg sajnálkozva csóválta a fejét a többi, talán más szemében is érdekesnek tűnő blogom suttba vágásán, ne essen kétségbe. Mindent megkaptok. De most egy helyen, ömlesztve, a teljesség igénye nélkül, saját magam és a ti szórakoztatásokra, de azért rendszerezve. :) El lehet merülni a címkékben, alkalmasint a leugró menüket is beállítom a keresés megkönnyítése érdekében és azt még így előre elárulom: nem csak ezzel az 5 témával fogok ettől függetlenül is foglalkozni, mert annyi minden érdekel, hogy arra egy élet is kevés. :)

Lapozás>>